neverland

néha én vagyok az az ember a tank előtt.

aaaaaaaaaaaannyira írhatnékom van és aaaannyi gondolatom is, de meguntam a blogolást, már nem szeretném megmutatni a világnak, hogy ki vagyok, mert tudom és felesleges keresnem önmagam, mert egy kicsit már megtaláltam.

stuttgartba.

aztán vizsgákra.

aztán pannóniafesztiválra.

úgyhogy egy darabig heló!

elfoglalt ember lett belőlem.

utóirat: utálom diósgyőrt. utálom. U T Á L O M.

és előjött az emberundorom. egyes emberek mennyire hasonlítanak a csigákra.csak őket nem tudom összenyomni a kisujjammal a nedves úttesten, hogy a meszes, csavart háza összezúzza a zsigerzacskókban lévő belsőszerveket.

az a legjobb, amikor zuhogó esőben, egy vékony pulcsiban sétálsz el a buszmegállóig és csak egy óra múlva jön a busz.

szombatokban

az a legjobb, amikor egy részeg barátot hárman cipeltek a kilométerekre lévő lakásig.

azt kell, hogy mondjam: HELÓ NYÁR!

azt hiszem kialakult bennem végre a válaszelmélet a mi a kedvenc filmed, könyved, estébé kérdésre. legalábbis mostmár összeállt az, hogy a kedvenc tulajdonképpen egy megismételt cselekvésre utal, magyarul az a kedvenc filmem, amit tudatosan és nem kényszerből, örömmel, teljesszívvel, többszöri alkalommal berakok a DVDlejátszóba és végignézem. lelkileg és mentálisan is teljesen egyesülök vele.

azt hiszem, ezt jelenti a kedvenc film fogalom. de persze, legalábbis nálam, ez változó, viszont örömmel jelenthetem, hogy 2011ben tim burton és darren aronofsky filmjeit felváltotta az arizónai álmodozók valamint a zuhanás. most ezeket nézem felváltva, ameddig meg nem unom. (persze az örök kedvenc akkoris a toystory, muhahaha)

egyébként mostanság minden rendben.

tényleg.